Szent Anna-kápolna (7)

1892. augusztus 22-én a tó mellett I. Ferenc József születésnapja alkalmából szabadtéri misét tartottak, amelyről olvashatunk a Kolozsvár és a Székely Nemzet hasábjain is. A kápolna állapotáról azonban nem sokat tudhatunk meg „a regében oly szépen megörökített kápolna körül gyülekeztünk” mondatból következtethetünk, hogy továbbra is elhagyatott állapotban lehetett.[1] [2]

 A Székely Nemzet újságírója, Gittai Bendegúz 1893. július 23-án járt a tónál, és habár a rendkívül szellemesen megírt cikkéből nehezen tudjuk kibogozni, hogy hol a határ a valóság és a képzelet között, csupán azt vehetjük biztosra, hogy a felhagyott kápolna lépcsőcsarnokában éjszakázott.[3]

Gárdonyi Géza az Erdély csodáiból című írásában írja (1895): „A parton egy barna vakolatú házikó áll. Az ember azt hinné, valami kripta, mert körülötte hamuszürke nagy fakeresztek emelkednek. Kétszer akkora fakeresztek, mint az ember. Mintha azokat az óriásokat temették volna ide, akik hajdanra ezen a vidéken éltek és kősziklákból raktak várakat, de ma már a nyomuk sem látható. A vezetőm nem tudja, micsoda keresztek ezek. Mindössze annyit tud, hogy Anna napján, mikor idesereglenek az ájtatos székelyek, telerakják ezeket a kereszteket koszorúkkal.”[4] Ebben a cikkben szerepel ez a kiránduló társaságot ábrázoló fénykép is.

1905. június első felében jártak a III. kerületi Árpád Főgimnázium diákjai tanulmányúton Erdélyben, mely alatt a Szent Anna-tavat is felkeresték, ez jelenik meg az iskola Évi értesítőjében: „egy kis düledező kápolna, amelyet Jókai olyan szépen megénekelt. Bementünk a kápolnába és az összerongált oltár mellett, a földön láttuk a kápolna leszakadt kis harangját is.”[5]A harang feltűnik egy évvel később, az Erdély májusi számában is: „…most megrepedve, portól lepetten a kápolna egyik zugában fekszik a kis harang.”[6]

1909-ben Gelei Józsefnek a Földrajzi Értesítőben megjelent írásában kevés szó esik a kápolnáról, találunk azonban benne egy fényképet, amely a Nagy-Csomád felőli részről készült. Megjegyzi viszont, hogy ez egy régebbi felvétel, azóta a kápolna környéki fák már megnőttek, így nem igazán tudjuk használni kutatásunkban.[7]

Egy újabb érdekes úti beszámolót 1911-ből olvashatunk, amelyben Matlák József számol be a tóhoz tett útjáról. Ekkor már a kápolna romlott állapotban volt: „…kövekből nagyjából összerótt épület ez. Ahogy vezetőm belöki a csak nagyjából betámasztott ajtót s belépünk, mindjárt szemembe tűnik a középen feketelő tűzhely, hova a pásztorok rossz idő esetén meghúzzák magukat. Egyszerű deszkaoltár van a bejárattal szemben, rajta fa gyertyatartó, kánontáblák, néhány — nyilván fogadalmi ajándékul odatett kendő s középen a Szent Anna képe. A kápolna különben üres. Csupán az ajtó mögött egy gerendákból összetákolt padon van egy harang. A közepén egy kör alakú lyuk. Miután magyarázatot nem kaptam, fölemelem a harangot s megkondítottam. Elég tisztán szólt s így nem volt nehéz megállapítani, hogy nem repedéssel kapcsolatos kitörés az a lyuk, hanem kivágás. Hogy ki s miért tette, arról nem tudok semmit.” Ugyancsak ebből a beszámolóból tudjuk meg, hogy a tó szemközti oldalán még látható volt a Joachim-kápolna romja, az épület padlójából fák nőttek ki, így minden bizonnyal hosszú évek óta feledésbe merült.[8] Szintén 1911-ben keresték fel a környéket a makói állami főiskola diákjai is: „Igénytelen, egyszerű kis épület. A régi korhadt ajtón a kíváncsi turisták lyukat véstek s ezen át lehet látni a kápolna berendezését is: egy pár poros papi ruha, még porosabb oltárkép, pár szál gyertya s az egyik szögletben a kis harang.”[9]

Egy 1913-as beszámoló is elejt néhány hasznos információt a kápolna belsejével kapcsolatosan, de felvillan egy régi kápolna is: „Nincs egy épület, menedékház, semmi a partján, csak egy rozoga, düledező kápolna, ahova Anna-napkor búcsúra jár a környék lakossága. Ez is omladozik s a benn levő szenteknek csak a képe van meg; ami értékesebb dolog kerül oda (még a viaszgyertya is), eltűnik az erre járó pásztorok kezén. Volt itt valaha még egy kápolna, de abban — mint az öreg Ördög mondja — rossz szellemek tanyáztak. Egy hosszú, fekete, emberforma valami járta körül minden éjszaka az Isten házát, akit se füstölővel, se búcsúval, se szenteltvízzel nem lehetett elűzni. Azért kellett másik kápolnát építeni”[10]

Szent Anna-kápolna (6)                                                                                                                Szent Anna-kápolna (8)