1841-es dátummal jelent meg Szathmári Pap Károly A Szent Anna tava című rajza, mely egy búcsús…
Szent Anna-kápolna (1)
A Csíkszeredai Gyűjtőlevéltárban található meg Kozmás Historia Domusa, ez a legrégebbi forrásdokumentum, melyet a témával kapcsolatban találtam. A Historia Domusban rögzítették az egyházközséggel kapcsolatos történéseket, így sok hasznos adatot tartalmaz annak múltjáról. Találunk is ebben a kápolna építésével kapcsolatosan két hasznos információt:
„…Anno cadem a Sz Anna tavához /: mind eddig itten csak fából való lévén :/ kő kápolna épitették és az után annis subseq-bus palléroztaték.”
„In Annis 1764 A … Szt. Anna … tavához /:eddig elő csak fa kápolna lévén/: kőből, Csík Tusnádon … Demeter alias Kecskés Pál, a két Megye Kozmás és Tusnád segítségével, Bodor István Tusnádi, Tompos Péter Kozmási plébánosok által, építették a kápolna.”
Fridvaldszky János, a kolozsvári jezsuita akadémia professzora néhány évvel később, 1767-ben megjelent Minerologia Magni Principatus Transilvaniae könyvében találunk egy érdekes bejegyzést a tóval kapcsolatban.
Ebben ezt olvashatjuk: „Tusnád lakóinak javaiban minden évben komoly kár esett: hirtelen mindegyre vihar kerekedett, amely a vetést és az összes terményt elverte. Észrevették, hogy ezek a viharfelhők a hegyek között található tótól érkeznek, és ennek megfelelően a helyi plébánossal arra jutottak, hogy a tónál kápolnát szentelnek Szent Annának, az Istenszülő Anyjának, s ugyanitt fogják az elkövetkezendő évek mindegyike során megrendezett ünnepen a (szent) segítségét kérni … „[1]
Az Osztrák Katonaföldrajzi Intézet Erdélyben az Első katonai felmérés keretében, 1769–1773 között készített egy részletes, hasznos térképet.[2] Ezen a Szent Anna-tavat, azaz a St. Anna Teichet megkeresve láthatjuk annak északi részén egy pirossal jelölt templomot. A piros jelzést a kőtemplomok esetében használták. Ez egybeesik a Historia Domusban található, az 1764-ben épült kápolnáról kapott információkkal. Az azonban feltűnik, hogy a kápolna helye a mostanitól nyugatabbra, a tó közepe táján található.
Látni fogjuk, hogy az évek során a búcsújárás, a kápolnák állapota szorosan összefüggött. A kőkápolna megépítését követően, 1775-ben újraindul a búcsújárás,[3] amely azonban nem volt hosszú életű. A nagy tömegeket vonzó búcsúk gyakran konfliktusok forrásai voltak, verekedések helyszíneivé is váltak. Ezért is Batthyány Ignác püspök 1786. augusztus 13-án betiltotta azt.
A búcsú betiltását követően újból hanyatlás következett. Gróf Teleki József az 1799-es Úti jegyzések című könyvében így ír a Szent Anna-tóról: „A to mellett két kápolna vagyon. Bizonyos innepeken ehez a tohoz jartak processioban a vidékiek, de ez Jozsef császár alatt töröltetett, most alig van ösvény az erdön, a melly mind sürü fenyves.”[4]
[1] Boér Hunor – Tamás Sándor: Szentanna. Sepsiszentgyörgy, Kovászna Megyei Művelődési Központ – Székely Nemzeti Múzeum, 2019.
[2] Timár Gábor, Molnár Gábor: A második és harmadik katonai felmérés erdélyi szelvényeinek vetületi és dátumparaméterei, 2004.
[3] Új ének az Isten dicséretére és Szent Anna tiszteletére, Csíksomlyó, 1830.
[4 Gróf Teleki József, közli Domokos Pál Péter: Úti jegyzések, 1937.
Ez is érdekelhet: Kaland a Csomádban – Turistaház