A turistaház (3/3)

A lázárfalvi közbirtokosság 1940. szeptember 2-án nyilvános árverés keretében igyekezett bérbe adni az elkövetkező 5 évre a turistaházat italmérési joggal, hogy ez sikerült-e, arról nincsenek adataink.

A menedékház forgalma fokozatosan csökkenni kezdett, 1943-ban írták, hogy egyre kevesebben vannak, akik a gyalogtúrát választják, és ők is általában reggel indulnak, hogy estére visszaérhessenek Tusnádfürdőre.

1946-ban Bálint Mihály lett a bérlője a turistaháznak, aki júliusban hirdette, hogy „Szobák, hideg, meleg ételek állandóan kaphatóak.” Ez évben nagy szárazság volt Csíkban és Háromszéken, és augusztusban tűzvész pusztított a kráterben, leégett a kráter északi, nyugati belső oldalán található bükkerdő is, de a tűzben megsemmisült a menedékház is. Ez a „nyers” információ több forrásban is megjelenik: erdőtűz volt, és megsemmisült a turistaszálló. Azt persze gyanítható volt már, hogy a tűz minden bizonnyal a menedékháztól vagy annak közeléből indulhatott ki és terjedhetett át az erdőre, hiszen turisták által gyakran felkeresett helyről beszélünk. Adatgyűjtő munkákban egy érdekes fordulatot egy a Szabadságban megjelent cikk hoz, amely az 1958-ban Brazíliába kitelepedő Nuridsány Bálint, egykori EKE-tag túranaplójába ad betekintést. Egy 1946. augusztus 3-13. között megszervezett székelyföldi túráról olvashatunk benne, itt jelenik meg, hogy: „A turista menedékház gondatlanságból leégett, több fenyőfát tőből csavart ki a szélvihar.” Ez a mondat teljesen átrendezi a meglévő információnkat, hiszen azt jelenti, hogy nem erdőtűzben égett le a turistaszálló, hanem gondatlanságból, azaz emberi mulasztásból. Mivel nem esik szó leégett erdőről, csak a vihar által kitépett fákról (valószínű az 1939-es vihar nyomai), így azt a következtetést tudjuk levonni: felgyújtották az erdőt, hogy „igazolják” a turistaház leégését. A turistabeszámolóból megpróbálhatjuk ennek az időpontját pontosabban is meghatározni. A 13-án hazatérő csapat a Szent Anna-tó után még felkereste Hargitafürdőt (Bagolykő, Kossuth-szikla), valamint a csíksomlyói kegytemplomot, így 10-11-ére tehető a látogatásuk. A Népi Egység augusztus 15-i számában találjuk az első hírt az erdőtűzzel kapcsolatosan, így arra a következtetésre jutunk, hogy a turistaház 10-e környékén égett le, amelyet néhány nappal (?) később erdőtűz követett.

A terjedő tüzet csak úgy tudták megállítani, hogy egy erdősávot kivágtak, ezért látható olyan élesen a bükk és a fenyő közti határ a Táca alatt. A leégett erdő helyére 850.000 fenyőcsemetét ültettek. A növényzet pusztulása negatívan érintette a Szent Anna-tavat is, hiszen így az eső, a szél akadálytalanul munkálkodhatott a tó feltöltődésén. 

A turistaház története itt véget ér. Leégése előtt már néhány évvel döntés született arról, hogy megtiltják az építkezést a tó partján és idővel lebontják az itt található házat és a kráter peremén épül meg az új menedékház. Így a hajdani turistaház fokozatosan feledésbe merült, ma már csak a fű között megbúvó, még el nem hordott alapkövek emlékeztetnek rá. 

A turistaház (1/3)                                                                                                      A turistaház (2/3)

Ez is érdekelhet: Kaland a Csomádban – Bevezető