Szent Anna-kápolna (3)

1841-es dátummal jelent meg Szathmári Pap Károly A Szent Anna tava című rajza, mely egy búcsús menetet, egy keresztalját elevenít fel jobb és bal oldalon épületekkel, melyeket jelenlegi adataink szerint nem igazán tudunk értelmezni. Információk nem igazán léteznek a kép készítésének körülményeiről vagy hogy mikor járt a tónál. Udvarhelyi Nándor 2016-ban megjelent írását olvasva lélegezhetünk fel egy picit, amikor arról ír, hogy „Szathmári illusztrációit nagyrészt a helyszínen készítette. A látványt azonban művészi látásmódja időnként átrendezi. Változat az arányokon, közelebb hozza a hegyeket. Vannak azonban olyan helyek, ahol bizonyosan nem járt, és a képet csak valószínűleg elmondás alapján festette. Ilyen lehet a válaszúti és a vécsi kastély képe, melyek egyáltalán nem is hasonlítanak a valósághoz.” E sorokat olvasva úgy gondolom, a Szent Anna-tóról készített festménye is ebbe a kategóriába tartozik, és nem tekinthetjük dokumentumjellegű alkotásnak.[1]

A Nemzeti Társalkodóban Vándor tollából jelenik meg egy írás 1840 októberében, amely leírja, hogy a tó partján egy remete is lakik, „… ott jártamkor elment volt élelem keresni. Hja! biz’ a’ fagyökér és vadbogyó soványocska koszt is !”.[2] Ha megnézzük az 1900-as évek elején készült fényképeket, ott is egy kis, torony nélküli kápolnát láthatunk.    

A leírások alapján a szervezők részéről nem történt semmilyen intézkedés, hogy a búcsúk során előforduló gyakori verekedéseket, botrányokat megelőzzék[3], így ezúttal sem volt hosszas életű a búcsújárás, 1844-ben újból beszüntették.[4]

Kubinyi Ferencz és Vahot Imre 1853-ban indította útjára Magyar és Erdélyország képekben című sorozatukat. Ennek harmadik kötetében az Erdélyi tájképek és régiségek fejezet a Szent Anna-tóval indul.

A szerkesztők ennél a fejezetnél Jókai Mór és Kőváry László írásaira támaszkodnak, ugyanakkor illusztrációnak Jókai rajzait használják. „Hazánk genialis költője, vállalatunk buzgó pártolója, Jókay Mór, a természeti és történeti nevözetességek egész tárházát magába foglaló Erdélyt mult tavaszszal beutazván, utazása nagy részét gyönyörüen leirá. S miután az érdekesebb pontokat, melyek gazdag képzelmét különösen megragadák, egyszersmind saját kezével ügyesen le is rajzolá, szives volt rajzait vállalatunk számára átengedni, s mi azok nagyobb részét jól sikerült fametszetekben közzé tenni annyival is inkább sietünk, mert meg vagyunk győződve a felől, miként a költő rajzai s irott képei közönségünk előtt igy kettős érdekkel birandnak.” Ezen az 1853-ban készített rajzon a kápolna fenyőkkel körbevett romjait láthatjuk, a jelenlegi helyzetének környékén. Láthatjuk, hogy kitűnően rajzolt, nem is csoda, hogy egy időben a festői pálya vonzotta őt.[5]

Jókai a Szent Anna-tóhoz tett látogatásáról a Sajónak írt levelében számol be, melyben megemlíti a kápolna romjait is: „mig e században egy püspök újra felépitteté azt, s ismét népes búcsujárásokkal élénkült meg a völgy, összejártak a székelyföld minden buzgó népei, elhozták templomi zászlóikat, körüljárták a csendes tó vizét, szent zsolozsmáikat együtt énekelte velők a bérez, a templom előtt kis fa ház volt haranglábbal, abban lakott a zarándok. Újabb időben elpusztult mindez, — templom, harangok és ének”[6].

Szent Anna-kápolna (2)