A törpeharcsa (4)

A források szerint a későbbiekben is volt próbálkozás a törpeharcsa telepítésével, találkozunk egy 1942-es dátummal is, amikor ezt a halat „meggondolatlanul betelepítették” a tóba.[1] Kászoni Zoltán segítségével tudhatunk meg többet, miszerint egy honvédtiszt hozta a Nagyvárad melletti biharugrai, geszti halastavakból a törpeharcsákat. Ugyancsak innen tudjuk meg, hogy habár egy időre elszaporodtak, az 1946-ban történt erdőtüzet követően próbálkoztak halászattal, de mivel nem fogtak, arra a következtetésre jutottak, hogy táplálékhiány miatt már kipusztultak a tóból.[2]

Mivel nincs tudomásunk újabb betelepítésről, minden bizonnyal ekkor is voltak a tóban, csak állományuk csökkent, hiszen az elkövetkező években is találkozunk törpeharcsás történetekkel.

Reiff István a Szent Anna tavánál oly jó… című kis könyve betekintést nyújt a nyaranta hetekig a tónál sátorozó „tavi emberek” életébe, sok érdekességet tudva meg erről az időszakról. A beszámolók különböző évekből származnak, így csak feltételezhetjük, hogy a 60-as évekből származhat két, a törpeharcsafogásra alkalmas módszer, ismerkedjünk meg ezekkel:

Az egyik a „sorhorog”, amely esetében egy magasabb nyírfa végére hosszú zsineget erősítettek, és a végére követ kötöttek. A zsinegen méterenként kisebb zsinegre kötött „gilisztákkal feldíszített” horgokat erősítettek, majd egy csendesebb szakaszon bedobták a követ. A horgok lesüllyedtek a tó fenekére, ahol a harcsák hamar észrevették. Sikeres volt ez a módszer, a beszámoló szerint egy óra múlva már szinte mindegyik horgon hal ficánkolt. A másik módszerhez már kellett horog, kukac csak egy kimosatlan puliszkás fazék. Ennek a száját ronggyal zárták el, melyen egy 3 cm nagyságú lyukat vágtak. A fazék aljához egy követ erősítettek, majd a móló mellett leengedték a vízbe, amelybe egy óra múlva már 9-10 harcsa esett foglyul. Ugyancsak tőle tudhatjuk meg, hogy habár ők alkalmi halászoknak számítottak, voltak, akik sokkal akár százat is kifogtak egy-egy éjszaka. Minden bizonnyal ez a kontrollálatlan halászat is fontos szerepet játszott abban, hogy lassan a halak eltűntek a tóból. [3]

1970-ben „még szabad szemmel is látható” a sok törpeharcsa a tóban. A megyei vadász- és halászegyesület titkára, Takács Simon 1980 júniusában jelzi, hogy kísérleti jelleggel a tóba a törpeharcsák mellé 10 000 sebespisztráng-ivadékot is telepítettek.[4]

1987-ben a kráterben lévő erdőt rovartámadás érte, és minden bizonnyal az ellenük használt vegyszer, elszivárogva a tóba, hozzájárult a fennmaradt állomány pusztulásához, habár még 1998-ban is szerepel a Hargita Népe hasábjain a Szent Anna-tó törpeharcsa fogására alkalmas helyként.[5]

Ma már a törpeharcsa a múlté, teljesen kipusztult a tóból, helyét viszont egy másik faj vette át, az ezüstkárász. De ez már egy másik történet. (VÉGE)

Törpeharcsa (3)