A törpeharcsa (3)

Egy évvel később, 1911-ben kerül sor az általunk tudott második betelepítésre. A budapesti Földművelődési Minisztérium halászati osztályának mérnöke, Derzsi Pap Béla kezdeményezésére 1911-ben 10-10 000 Horvátországból hozott törpeharcsát engedtek bele az Oltba Madéfalvánál és Tusnádnál, valamint a Szent Anna-tóba.[1]  Cholnoky Jenő az Erdélyi képek könyvében (1942) a világ legtisztább vizű tavának nevezi, és a táplálékhiány miatt kizártnak tartja, hogy nagyobb állatok éljenek benne: „A víz tisztasága miatt nem élt benne az a mikroszkopikus állatvilág, amely a nagyobb vízi állatoknak táplálékul szolgál. A vízben hiába kerestük a mi édesvizű tavainknak, például a Balatonnak nyüzsgő állatéletét és temérdek mikroszkopikus kis növényét. Nem volt ebben semmi! Emiatt nem élhettek benne halak, nem volt benne az erdélyi patakok és havasi tengerszemek pisztrángja. Csigák és kagylók sem éltek a partszélen, mert nem volt a vízben mészkő-oldat, hogy abból házukat fölépíthessék.” Utal ugyanakkor az 1911-es haltelepítésre, amely információi szerint sikertelen volt. „Féltek is idejönni s a pásztorok is elkerülték, azt hiszem különösen azért, mert a szomjas állat nem szívesen itta a vizét, hisz a desztillált víznek nagyon rossz íze van. Amióta a tó partjára turistaszálló és vendéglő épült, azóta természetesen a tó vize szennyeződik s most már megélnek benne a beletelepített halak s velük együtt megjelentek a mi tavaink mikroszkopikus állatai és növényei s valószínűleg éppen olyan a tó állat- és növényvilága, mint minden más hazai tavunké.”

A Csíki Lapokban jelent meg egy levelezés Cholnoky és dr. Élthes Gyula között, melyben ez utóbbi néhány tévedésre hívja fel a figyelmet, amely alapján a későbbiekben megjelenő Erdélyi képek információi is részben változnak. Élthes a törpeharcsák megjelenését a tóban 1913-ra teszi, és jelzi, hogy 1940 októberében fogott harcsát is fogyasztott, tehát alkalmas a tó a halak számára. Fogas jelenlétéről is ír: „A tóban lehet fogast is találni, amelyet később telepítettek. Állítólag ez pusztítja a törpeharcsát, ezért a törpeharcsák száma megcsappant, viszont fogas is kevés van. Most arról van szó, hogy fogast telepítsenek nagyobb számba.” Cáfolja ugyanakkor Cholnoky feltételezését, hogy az „újabb haltenyésztő kísérletekkel kapcsolatosan haltáplálékot is helyeztek bele, enélkül teljes képtelenség a haltenyésztés”, és állítja, hogy sógora, Pap Béla – aki felügyelte a telepítést – nem tett haltáplálékot a tóba.  

Cholnoky Gelei József 1909-es vizsgálatára hivatkozva jelzi, hogy akkor a víz desztilláltvíz-tisztaságú volt, amely nem alkalmas élőlények számára. Szerinte változás a víz minőségében a part menti menedékház megjelenésével történt, amely szennyezte a vizet és megfelelő életkörülményeket biztosított a halak megjelenéséhez.[1]

A sepsi Olt-völgyi halászati társulat 1912-es éves közgyűlésén a törpeharcsa telepítésének kudarcáról számolnak be: „A halállomány fokozása érdekében, miután eddig a törpeharcsával folytatott kísérletek eredményre nem vezettek, utasította a közgyűlés az igazgatót, hogy gazdaságosabb halfaj — esetleg szivárványos pisztráng — behozatala iránt tegyen lépéseket.”

A Nimród Vadászújságban 1938-ban jelzik, hogy „érdekes volna a Szent Anna-tó halállományát, melyet cigányok és orvhalászok pusztítanak, elemzés és bővebb szakszerű vizsgálat alá venni”.[2] 1943-ban egyre kevesebb hal található a tóban, ezt jelzi Péchy-Horváth Rezső is a Vadász-Halász szaklapban: „A tóban ma alig van hal. Az északi parton, a kis kápolnánál álló faház, az egykori turistamenedékház gazdája csupán törpeharcsák jelenlétéről tud, ez a halfajta azonban olyan mennyiségben kerül hálóba, hogy nem túlságosan sok idő kell a teljes kiveszéséhez, ha csak ellenintézkedések nem történnek.” Kiemeli ugyanakkor, hogy a tó a megfelelő adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy sporthorgászatra alkalmas legyen, és alkalmasnak látja: „alkalmas bizonyos hidegvízi halfajták tenyésztésére, mint a törpeharcsák jelenléte is eléggé bizonyíthatja.” [3]

Törpeharcsa (2)