A törpeharcsa (2)

Dr. Daday Jenő 1882-ben és 1889-ben végzett vizsgálatokat a tó „mikroszkópi” állatvilágával kapcsolatosan, mely során összesen 27 fajt figyelt meg, és habár „haltáplálék tekintetéből nem kecsegtető, szegényes eredmény”-nek nevezi ezt, megjegyzi: „A mikroszkópi állatvilág eme szegénysége daczára azonban a Szent Anna tavat nem lehet a haltenyésztés tekintetéből teljesen értéktelen területnek tekintenünk, mert a víztömegből hiányzó természetes táplálékot bőségesen kárpótolja a környező erdőségben tenyésző különféle rovar, a víztükör fölött lebegő szitakötők, lepkék stb., a melyek izletes haltáplálékul szolgálhatnak.”[1

 A tanulmányban történő fogalmazás miatt is tapasztalhatjuk, hogy míg a kormány reménykedve tekint a halasításra, addig Gelei József Daday munkájára hivatkozva valószínűtlennek látja, hogy az alkalmas lenne a telepítésre: „… Már Daday megírta, hogy a Szt.-Anna tó a hal-táplálék csekély volta miatt nem igen halasítható. A tóban előforduló állatok most összeállított névsorából meg az tűnik ki, hogy viszont ott él a tóban úgyszólván rengeteg mennyiségben a fiatal halnemzedék két veszedelmes ellensége: a Szitakötő-álcák (főként az Erytromma najas-é) és a Vizi Poloskák. De talán mindenek fölött való ellensége a víznek sótlansága, desztillált volta, mert a hal nagyon válogatós a vízben. És mégis a lázárfalviak a mult év őszén halasították a tavat, miután az állami hivatalos kiküldött épen nyári ottlétem alatt, hosszú félórai vizsgálat után nekik erre a biztató választ megadta. Behalasitották minden figyelmeztetésem ellenére; mert a magyar ember, még ha furfangos székely is, mindenképen a maga kárán akar tanulni.”[2]

A Somogy megyei Csokonyáról induló szállítmány 1908. november 30. – december 3. között, 72 óra megtételét követően érkezett meg Sepsibükszádra, ahonnan a térdig érő hóban szánnal tették meg a tóhoz vezető hátralévő utat. Megjegyzik, hogy a hordókba zsúfolt halak szívósak, jól átvészelték az utat, kevés példány pusztult el. Átvágták a tavat borító 20 cm-es jeget, és beleengedték a halakat a tó vizébe. [3]

Korabeli újságokat lapozva találkozhatunk olyan adattal is, mely szerint a lázárfalvi közbirtokosság 1909-ben „4 méter mázsa” Amerikából származó törpeharcsa-ivadékot kapott, hogy kísérletképpen beengedje a Szent Anna-tóba, de mivel máshonnan ez nem nyert megerősítést, valószínűleg egyazon szállítmányról lehet szó.[4]

Kiss Ernő főerdőmérnök 1910. július végén jelezte, hogy a betelepítés sikeres volt, és nemcsak hogy a felnőtt példányok megéltek, hanem szaporodni is képesek: „…hogy a kihelyezett törpeharcsák közül nemcsak az öregek élnek, hanem bámulatunkra foltonként 100-val, de talán 1000-vel is úszkáltak a széleken az ez évben ott kikelt s jelenleg 2-3 cm hosszú fiatal halacskák, melyekből néhányat kifogva, határozottan megállapítottuk a bajusz, nagy fő s fekete szín után, hogy ez az ivadék mind törpeharcsa.”[5]

Törpeharcsa (1)

Törpeharcsa (3)