Túraútvonalak (1)

A Csomád, a Szent Anna-tó környéke az elmúlt évszázadok során fontos búcsújáró hely volt, és azért, hogy a búcsújárók, a vidéket felkeresők ne tévedjenek el, az útvonal mentén a fák törzsébe kereszteket véstek. „De csak hamar vezetőnk’ biztos talántása, ’s főleg százados élőfákba vágott keresztjelek levének egyedüli kalauzunk, mellyeket jámbor búcsú járók a’ könnyen tévedők’ útba igazítására minden tizedik fába bele vésnek.”[1] Erről ír Kőváry is, hogy járatlan ösvény vezet a tóig, amelyen a biztonságos közlekedést a fába vésett keresztek segítették.[2]  

A fürdőtelepülés fejlődésével persze már ezek a jelzések nem voltak megfelelőek, és lassan megjelentek a környező településeket a Szent Anna-tóval összekötő jelzett útvonalak. Volt néhány nagyon jól kiépített szakasz is, amely most bő száz évvel később is kitűnően használható, de persze hiányosság is akadt. Az elhanyagolt karbantartások, a változó, hiányos jelzések, viharok által kidöntött fák mind kalanddá tudtak varázsolni egy-egy kirándulást.

Az útvonalak jelzéseinek változásánál is, mint sok más helyen a történetünk során, fontos szerepet játszik az országhatárok változása.

A „magyar világban” a ma is használatos vízszintes sávot és keresztet használták jelzésként, fehér alapon zöld, piros, kék színnel.[3] Erdély „visszatérését” követően (1940) elkészült a régiót lefedő útjelzési terv, kapcsolatot teremtve az anyaországi útvonalakkal. Az országos kék jelzés képezte a hálózat gerincét, amely „a Radnai, Borgói, Kelemen, Csíki havasokon át a Hargitára, majd az Oltot átszelve Tusnád-fürdőnél Szent-Anna-tó, Torjai hegyvonulaton keresztül egyelőre a Háromszéki havasokban fejeződik be.” Emellett két történelmi útvonal is volt, mely a régió műemlékeit és történelmi nevezetességeit kötötték össze, ezek voltak a Rákóczi- és a Csaba-útvonal. Ez utóbbi haladt át térségünkben is a következő útvonalon: „Szováta-Tartód vára – Firtos vára – Bágyivár, Vápavára, Bálványosvár, Ikavára, Kicsásvára, Hereczvár, Sepsiszentgyörgy.” [4]

Évekkel később az Országos Pionírtanács kezdeményezésére indult el 1974-ben a Kárpátok ostroma elnevezésű program, melynek célja volt a természetjárás népszerűsítése. Ennek keretében a megyében észak–déli irányba három színnel (piros, sárga, kék) jelölték meg a fő gerincutakat. „A vulkáni öv vízválasztó gerincén a függőleges kék, a kristályos-mezozoos és flis övben a függőleges piros, a vulkáni fennsík vidékén pedig a függőleges sárga húzódik végig. Ezekből ágaznak ki Kelet-Nyugat irányba a bekötő utak.”[5] Érdekes, hogy Tusnádfürdőig vezetett a kék sáv, innen a szerpentineken a kék kör mentén lehetett kijutni a Szent Anna-tóhoz, majd innen ment tovább a kék sáv jelzés Sepsibükszád irányába.

A Csomád térségében is jelentek meg új turistautak, változott irányvonaluk, jelzésük. Ezt a folyamatot tekintjük át részben, néhány fontosabb turistaút történetének megismerésével.