Mohos-tőzegláp (1)

A mocsaras terület „megszelídítése” természetesen foglalkoztatta a helyieket, hiszen akárcsak a Csíki-medencében, itt is a vizenyős területek meghódítására, hasznosítására törekedtek.

Az egyik legkorábbi írás a Mohos lecsapolásával kapcsolatosan az Imecs Fülöp Jákó és Becze Antal által írt EMKE-útikalauzban jelenik meg. Ebben az 1891-ben kiadott anyagban olvashatunk arról az ötletről, miszerint jó volna a tőzeglápot lecsapolni, melynek vizét egy 20 öles (38 méteres) csatorna segítségével le lehetne vezetni a Veres-patakba.[1] Ugyanez az információ jelenik meg a néhány évvel később Vitos Mózes által kiadott Csíkmegyei füzetekben is.[2]

A Hargita Megyei Állami Levéltárban számos olyan dokumentum található, amelyek segítségével részletesebben megismerhető a lecsapolási munkálatok története, és kiegészíthetők az amúgy meglehetősen szűkszavú korabeli források.

Lázárfalva elöljárósága 1899. október 3-án fordult kéréssel a földművelési minisztériumhoz (11013/1899), melyben „a Mohos nevű legelős terület lecsapolási tervezetének elkészítése czéljából” szakközeg kiküldését kérte. A kérést a minisztérium jóváhagyta, és a X. kerületi magyar királyi kultúrmérnöki hivatalt bízta meg a felmérés elvégzésével. Tudatja ugyanakkor, hogy habár a terv elkészítése díjmentes, a községnek kell biztosítania a szükséges fuvar, napszámosok, karók stb. költségét.[3]

Az alcsíki járás főszolgabírója 1902 februárjának elején egyeztetett Pohl Béla királyi mérnökkel, az egyeztetés eredményeként született iratból értesülünk, hogy a terület lecsapolása egyszerűen kivitelezhető. Mivel a munkálatok pontos költségeit csak a felmérést követően lehet meghatározni, felkéri a főszolgabírót, hogy a közbirtokossággal 100 koronát küldessen be, amely fedezi a terepre kiszálló vízmester költségeit. Kérik ugyanakkor, hogy a közbirtokosság a mérnök és vízmester részére egy kalibát készítsen, valamint a munkálatokhoz szükséges 50-60 cm hosszú cüvekeket (100 db), 4-5 méter hosszú karókat (8-10 db) biztosítsa.[4]

A közbirtokosság anyagi helyzete nem engedett meg egy ilyen beruházást, ezért Erőss János községi bíró február 28-án arról tájékoztatja a főszolgabírót, hogy „Csíklázárfalva közbirtokossága a Mohos tó lecsapolásának teljesen ellent mond a kiadások miatt, és sem a birtokossági elnököt, sem a birtokossági tanácsot meg nem hatalmazza semmi az ügy iránti teendő lépésekre”.[5]

Az április 24-i összevont képviselő-testületi és közbirtokossági rendkívüli közgyűlésen a főszolgabíró kérését felolvasták, melyben arra kérte az érintetteket, hogy ezen gazdasági szempontból igen fontos ügyben hozzanak határozatot. A jelenlévők megbízták Nedelka Antal közbirtokossági elnököt, hogy a száz korona összeget kölcsönbe felvegye és azt a kultúrmérnöki hivatalnak elküldje. A főszolgabíró április 27-én postázza is a szóban forgó 100 koronát a mérnöki hivatalnak.[6]

A vízmester 1902. szeptember 15-én kereste fel a Mohost, ahol elvégezte a szükséges méréseket. A következő év tavaszán érdeklődött Csíklázárfalva vezetősége a földművelésügyi minisztérium székelyföldi kirendeltségétől a fejleményekkel kapcsolatban, mivel addig még nem kaptak hírt a lecsapolási tervről és annak költségéről.[7] A kultúrmérnöki hivatal válaszában tudatta, hogy a terepi felmérés már megtörtént, és folyamatban van a költségvetés elkészítése.[8] A lecsapolás terve szeptember 1-jére készült el, amelyet továbbküldtek Budapestre jóváhagyásra.[9]

Mohos-tőzegláp (2)

[1] Imecs Fülöp Jákó – Becze Antal: EMKE úti-kalauz Magyarország erdélyi részében. 1891.
[2] Vitos Mózes: Csíkmegyei füzetek – Adatok csíkmegye leírásához és történetéhez. 1894.
[3] A Román Nemzeti Levéltár Hargita Megyei Hivatala, F196, A Maros vízgazdálkodási hivatal iratai – Csík és Udvarhely vármegyék, Lázárfalva, 2. iratcsomó, 1899. október 25., 1.
[4] RNHLHmH, F196, Lázárfalva, 2. iratcsomó, 1902. február 6. 5.
[5] RNHLHmH, F196, Lázárfalva, 2. iratcsomó, 1902. február 28. 6.
[6] RNHLHmH, F196, Lázárfalva, 2. iratcsomó, 1902. április 24. 8.
[7] RNHLHmH, F196, Lázárfalva, 2. iratcsomó, 1903. május 13. 10.
[8] RNHLHmH, F196, Lázárfalva, 2. iratcsomó, 1903. május 28.
[9] RNHLHmH, F196, Lázárfalva, 2. iratcsomó, 1903. szeptember 1. 12.