Skip to content

Mesél a Csomád: Szekeres Anna

Volt egy házacskánk a menedékház mellett, kulipintyó, azt mondta nagymamám, amikor épült fehér nyírfakéreg borította, én már az új deszkaborításra emlékszem. Nekem még sikerült pár nyarat ott töltenem, aztán lebontódott. Álltunk anyával egy halom rom előtt, anya nem is sírt, csak én.

Beküldő: Pál-Hadnagy Mátyás

Anya az egész gyermekkorát ott töltötte, minden vakációt és sok hétvégét, akkor szombat déltől kezdődött a hétvége. A házat az akkori menedékház gondnoka építette kedvtelésből, és mikor anya megszületett, a szülei megvették, de a kommunizmus idején állami terület volt, ezért az adás-vétel nem volt hivatalos, így most már nincs meg a ház. Az unokatestvéreivel közös volt, együtt vakációztak ott.

Az út sokkal viszontagságosabb volt, stoppal mentek Bálványosig, onnan meg gyalog a rövidítőkön az erdő között, télen sokszor el kellett hagyni az autót, és sílécen folytatni. Most nem lehet menni a medvéktől, pedig mikor kicsi voltam, még én is mentem fel gyalog. Mindent hátizsákban vittek fel, az élelmet, a hálózsákot. Mielőtt meglett a ház, Nagymamikáék sátorban aludtak, de megszületett anya, lány lett és fázós, ezért úgy gondolták, jobb lesz házban, és így télen is fent lehetett maradni. A menedékházban is voltak szobák, de kevés, és azok sokszor foglaltak voltak. Amikor megérkeztek, ők, a gyerekek, tűzifáért indultak, a felnőttek pedig vízért a gémeskútra, ami a Mohos mellett volt. A víz mosakodni és mosogatni kellett, inni borvizet már a Bálványosról pakoltak, mert tudták, hogy a Szent Annán nincs iható víz. Mosakodni házi főtt szappan használtak, és mosogatni hamut a zsíros edényeknek, forró vizet egyébként. A mosogatás és a mosdás tálakban zajlott akkor. Akkor ez volt a normális mindenkinek. A vécé egy árnyékszék volt, így hívták, a háztól kicsit távolabb.

Anya mesélte, hogy amikor kicsi volt, a menedékház melletti házikóból le lehetett látni a tóra, olyan kicsik voltak a fenyők. Nagyapa azt mesélte, hogy ő részt vett a faültetésben középiskolásként. A képen is látszanak, hogy alacsonyak a fenyők még. Amikor nyári reggel felkeltek anyáék a tónál, ha lenéztek a menedékház mellől a kráterbe, és a tavat köd borította, mindig tudták, hogy jó idő lesz, lehet fürödni. Akkor még lehetett fürödni a tóban. Anyáék sohasem mentek le autóval a kráterbe, mindenhova gyalog mentek, Anya mesélte, hogy tíz perc alatt is fel tudott futni a kráterből a menedékházig. Fürdéskor mindig az erdő alatt tették le a pokrócot, az árnyékba, nem használtak akkor napolajat.

Ha nagyon meleg volt, akkor az erdőbe mentek gombát szedni, a tó körül galambgomba nőtt, a piros hátú és a büdös galambgombát nem szabadott szedni, mert azok mérgezőek. Mesélte nagymamám, hogy vagy hétéves lehetett anya, amikor körbejárták a kráter peremén a tavat, akkor még nem volt olyan sűrű az erdő, körbe lehetett menni. A róka gombát a Medvésben szedték, így hívták, mert akkor is sok volt ott a medve. A Medvés a Tusnádra átvezető rövidítő jobb oldalán volt, a Nagy-Csomád-csúcs fele. Ott állandóan kellett zajongani az erdőben. Málnát és szedret a Szanatórium fele (most hotel) szedtek, ahol indul a Mohos mellől az ösvény (úgy hívták, a Lapály). Ott sokszor találkoztak medvével, figyelni és zajongani kellett, legtöbbször énekeltek. A „Sziklánál”, ami a Tóbércén, a kilátónál van, anyáék sokszor eljátszották a Bálványos vár legendáját, oda képzelték a büdösi várat, anya ott olvasta a Jókai Mór könyvet ötödikesen. A tóbércén és a Mohos melletti legelőn rengeteg óriáspöfeteget szedtek, Lázárfalva fele az erdőszélén pedig őzlábgombát. Egyszer egy medvebocs összebarátkozott a menedékház gondnokával, egy asztalról ették a kekszet, itták a sört, elnevezték Laci macinak, de nagyon rossz vége lett, mert megmérgezték. Július 26-án, Anna napkor nagy ünnep volt, jöttek a búcsúsok Lázárfalváról, Bükszádról, zászlókkal, énekelve, és a kápolna mellett tartották a misét, mert annyian voltak, hogy nem fértek volna be. Minden misén ott voltak anyáék. Aztán 1990 után még diszkót is tartottak a lázárfalviak fent a menedékház előtt az úton, a Csónakháznál. Mesélte azt is, hogy egyszer 1982-ben, kitűzték a magyar zászlót a kápolna falára, és attól kezdődően nem szabadott megint fürödni a tóban, és nem szabadott sátrazni sem többé 1990-ig.

Beküldő: Pál-Hadnagy Mátyás

Azelőtt minden nyáron tele volt a Mohos melletti legelő sátrakkal, éjjel tábortüzekkel, ahol énekeltek, és gitároztak. Utána újra csendes lett, de anya ezt nagyon szerette, nyugalom volt és gyakrabban lehetett látni őzeket. A menedékház mellett az erdőbe vezető ösvényen bennebb menve mindig láttak őzeket, ha csendben voltak. Egyszer hiúzt is. A Mohosba is mindig a csendért jártak, és keresték a harmatfüvet, s birizgálták egy fűszállal, hogy csukódjon össze a levele. Anna napkor már ért az áfonya a Mohosban, kis pléhcsuporral mentek és szedtek, az volt a desszert. Vigyázni kellett, hogy ne keverjék össze a mámorkával. Ők, a gyerekek szabadon csatangoltak a Mohosban, az erdő között, a rövidítőn egyedül mentek le a kráterbe, a tóhoz, egyedül mentek ki a kilátóhoz, a Tóbércére. Erdei sóskát rágcsáltak, epret, málnát, szedret, áfonyát ettek, közben, ha gombát találtak, sosem hagyták ott, mert finom vacsora készült belőle. Sok szilvesztert töltöttek a tónál nagyamámék amikor anya kicsi volt. A szilveszterben az volt a szép, hogy a kommunizmusban nem lehetett énekelni a magyar és székely himnuszokat, és éjfélkor, a menedékház mellett nagy tábortüzet raktak, és ott elénekelték. Anya szavalt is, Petőfitől A székelyekhezt, nagyapa sírt. A gyerekek éjfélkor is hócsatáztak kint a szabadban.

1990 után újra sok sátor lett és tábortűz, akkor szervezték az AnnArt nemzetközi művészeti fesztivált pont az Anna nap előtti héten. Anya akkor már középiskolás volt, és azt mesélte, hogy az egyik ilyen fesztiválon minden kanyarban, az aszfalton a tó fele megállt a nagy tömeg, és énekelte a Sárga rózsát, a Miénk itt a teret.

A Szent Anna-tó miatt is kaptam az Anna nevet, a kápolnában kereszteltek egy Anna nap előtti hétvégén, hogy ne zavarjuk meg a búcsút. Minden Anna napkor igyekszünk elmenni a kápolnához, mert Anna kegyelmet jelent, Szent Anna a meddő asszonyok és a bányászok, a terméketlen föld védőszentje, és az ő kegyelemében részesülni szeretnénk évről-évre.

Back To Top
Search