Likaskő

„Gutta cavat lapidem”, azaz „a csepp kivájja a követ” / „ lassú víz partot mos” – olvasható az 1886-os Székely Nemzetben a Tusnádfürdő határában található Likaskő kapcsán. Közkedvelt kirándulóhelynek számított már ezt megelőzően is, és természetesen felbukkan Orbán Balázs művében, A Székelyföld leírásában is: „Ezen sziklahidat Likaskőnek nevezik, mivel távolról tekintve az valójában lyukasnak tetszik, mert szélső része meder fenekén látszik nyugodni. Hogy én e bámulatos természeti jelenetet közelebbről is megvizsgálandó, leszálltam a völgybe, azt előre is feltételezi az, ki eddig utamon követve, meggyőződhetett, hogy mindent, mi figyelmet érdemel, lelkiismeretesen szoktam vizsgálódásom tárgyává tenni, s már egyszer ott levén, daczára azon néphitnek, hogy a Likaskő sziklaüregében óriás kigyó lakik, mely az arra közelgőt felfalja, én mégis beusztam a szikla sötét földalatti menetébe, ekként aztán meggyőződhettem, hogy a sziklahid a talajt sehol sem éri, hanem önerejénél fogva függ a légbe, valamint láthattam e sajátos sziklaürnek megrenditően nagyszerü belsejét.”

1983-ban kezdődtek meg a Likas-kő közelében a törpe vízierőmű építésének munkálatai, amelyek során szabályozták az Oltot, és duzzasztógátat építettek. Sajnos az építkezés során betömték a Likas-követ.