Krivány, a zsivány (1/2)

Számtalan régi, Csomád térségével kapcsolatos újságcikket olvastam el, aminek során igyekeztem a sok kis információmorzsából történeteket összerakni. Sok témakörnek talán soha nem lehet a végére érni, annyira szerteágazó, vagy éppen kevés információnk van ahhoz, hogy az adatokat egy egységes történetté formáljuk.

Krivány János kitűnt ebből az információhalmazból, jobban utánaolvasva izgalmas, fordulatokkal teli történet kezdett összeállni, már-már egy Rejtő-regényhez hasonló. Na de nézzük, ki is volt ez a Krivány!

Arad vármegye árvaszékének volt a pénztárosa. Ennek a hatóságnak a kiskorú gyerekek és gyám alatt álló személyek képviselete volt a feladata, azok vagyonának kezelése a nagykorúsításig. 1898. június elején két hónapnyi szabadságot kért, majd miután családját a tusnádfürdői nyaralójához vitte, elutazott Hamburg irányába.

Július közepén, amikor az Almai-örökösök gyámja a nevelt fiát, Almai Olivért nagykorúsítani akarta, akkor tűnt fel, hogy azokból a csomagokból, amelyekben kötvények kellett volna legyenek, „csak fölül volt néhány kötvény, alul csupa értéktelen nyomtatvány és papírszelet”, 259 000 forint értékű kötvény hiányzott. Krivány elutazásakor sógorának, Purmann Józsefnek egy lezárt levélborítékot hagyott hátra, és arra kérte, hogy majd csak szeptemberben nyissák ki, megjegyezve, „olyan meglepetés van benne, aminőre senki se számit”.[1]

Purmann a sikkasztás hírét követően nyitotta fel a kapott levelet, amely így kezdődött: „Nem mondhatok más okot, mint hogy könnyelmű voltam. A pénznek nem volt becse előttem, annak értékét nem ismertem. Bocsássatok meg, hogy elmegyek innét, de higgyétek el, ez nekem is nagyon fáj. Fáj pedig leginkább azért, mert előérzetem van, hogy családom koldusbotra jut. Nem tudok szegény lenni.”[2] Az elkövetkező időszakban egyre több információ került napvilágra arról, hogy már hivatalba kerülésétől folyamatosan sikkasztott. 1887. december 21-én lett gyámpénztárnok, és 1888 január elején követte el az első szabálytalanságot, hogy megalapozza, fenntartsa fényűző életmódját.[3]

Krivány holléte nagy kérdés volt mindenki számára, néhány ismerősének Hamburgból írt képeslapot, jelezve, hogy hamarosan Alexandriába utazik tovább, de olyan hírek is érkeztek, hogy úti célja Fokföld volt.

Míg Krivány szökésben volt, házkutatást tartottak tusnádfürdői villájánál, amelyet egy évvel korábban, 1897-ben építettek. A házkutatás során 20 000 forintot és egy levelet találtak, amelyben jelzi, hogy megérkezett Hamburgba.[4] A Magyar Polgárnak köszönhetően megismerhetjük a levél tartalmát is: „Édes feleségem! Gazember vagyok. Bocsássátok meg, hogy nyomorban hagytalak benneteket. Nevelj gyermekeinkből különb embereket, mint én voltam: az Isten meg fog áldani érette. Áldjon Isten benneteket. Csókold meg gyermekeimet, azokat az aranyos fiukat, a kik nekem annyi örömöt tudtak volna szerezni s a kiknek én csak szégyent és gyalázatot szereztem. Isten áldjon! Szerencsétlen férjed János.”[5]

Az illetékesek úgy ítélték meg, hogy felesége sem tudott a férje dolgairól. A helyzet azonban nemsokára változott, hiszen a tanúvallomásokból kitűnt, hogy a felesége is adott át másoknak értékpapírokat elzálogosítás miatt, és egyre biztosabbnak látszott, hogy az a hozomány, amellyel alátámasztotta a jólétet, nem is létezett.[6]