A Szent Anna-tó és a felvonó terve (2)

Értesülhettünk arról, hogy a Keleti-Kárpátokban Borszéken és Tusnádfürdőn felvonókat terveznek. Segítségével remélték, hogy a Csukás- és a Szent Anna-tó fontos korcsolyázófelületté válik, a meredek oldalak pedig sípályáknak adnak helyet.[1]

Bicsak Károly, a tusnádfürdői fürdő- és gyógykezelési vállalat igazgatója 1971-ben még optimistán nyilatkozott a felvonót illetően. Következő évre tervezték annak elkészültét, illetve két megvilágított, teleskivel ellátott sípálya létrehozását, egy kezdő és egy haladó pályát.[2] A felvonó elkészítésére az állam 10 millió lejt utalt ki.[3]

1972-re a természetvédelmi aggályokat figyelembe véve a Petre Popa vezette tervezőiroda új változatot készített. E szerint a felvonó a város déli részéről indult volna, és a Nagy- és Kis-Csomád közti nyergen áthaladva érkezett volna meg a menedékháztól mindössze 100 méterre északi irányba. Ekkor még valós opciónak számított a sípályák kialakítása, ezért is egy köztes állomást terveztek a kráterperemen, a Komlós-saroknál.  A tervek szerint itt szállhattak le a sízők. Innen néhány technikai adatot is megtudhatunk: két 35 személy szállítására alkalmas fülke kapna helyet, melyek 7,5–10 méter/másodperc sebességgel haladnának. A 3159 méter hosszú útvonalat 7 perc 14 másodperc alatt teszi meg a turista, és óránként 210-350 személy szállítását is lehetővé teszi. A tervezett kötélpálya kihasználtsága érdekében érdemesnek látták sípályák létrehozását Tusnádfürdő és a Csomád-tető között, illetve más útvonalon. Felvetették ugyanakkor egy 10 fő szállítására alkalmas vízi sívontató vezetékrendszer létrehozását is, mely a tó fölé kerülne, és segítségével ki lehetne váltani a motorcsónakos vontatást, ami zajjal járna, illetve olajjal, kenőanyaggal szennyezheti a tavat. Véleménye szerint ez a rendszer, amelynek sebessége akár a 60 km/h-t is elérheti, télen a korcsolyázók vontatására is alkalmas lehet.

Egy újabb írásában már nemcsak a felvonó technikai részéről beszél, hanem annak a turizmusra gyakorolt hatásáról, illetve természetvédelmi javaslatokat is megfogalmaz: „… a kötélpálya átadásával egy időben jelentősen növekszik mindazoknak a tennivalója és a felelőssége, akik a turizmus zavartalan kibontakozásáért tevékenykednek”.

Felrója az „illetékes szerveknek”, hogy engedélyezték az út meghosszabbítását a kráterbe, tönkretéve a kráter falának egy részét, ugyanakkor közel engedve a tóhoz a járműveket.

Petre Popa a hivatalos állásponttal ellentétben nem tartja indokoltnak a tó partján egy turistaszálló felépítését, a felvonó megépítését követően az könnyen megoldható Tusnádfürdőn. Távlati megoldásként egy kempingtábor kialakítását látja célszerűnek. Itt találhatunk már konkrét természetvédelmi javaslatokat is. „Szabályozni kellene a vadászatot és a halászatot, haladéktalanul meg kellene tiltani, hogy a gépkocsik 200 méternél közelebb jussanak a tóhoz, sátortáborokat pedig a tó szélétől minimum 150 méterre létesítsenek. Ugyanakkor a védett területnek nyilvánított Mohos tőzegtelepe (a tó katlana) környékéről el kellene tüntetni az istállókat.”[4]

Az elkövetkező évek is csak a „hamarosanról” szólnak. A szállodák építése alkalmából (1974) még olvashatjuk, hogy a felvonó terve nincs elvetve, várják annak elkészültét is.[5] 1975 elején újból terítékre került a felvonó ügye, miszerint munkálatait még az évben elkezdik.[6] A nyár folyamán már 5 új felvonóról tudósítottak[7], az év második felére tervezték a munkálatok elkezdését.[8]

Ezt követően már feledésbe merült a felvonó ügye. Talán megváltoztak a turisztikai prioritások, korlátozottá váltak a fejlesztésekre szánt források, de a természet-védelmi aggályok is hozzájárulhattak ahhoz, hogy polcra kerültek a felvonó tervei.