A Szent Anna-tó és a felvonó terve (1)

A Tusnádfürdőt a Szent Anna-tóval összekötő kötélpálya megépítésének ötlete 1967 táján született meg, és ekkor már kész tényként olvashattunk róla, hogy következő év tavaszán neki is fognak a megvalósításnak. A beruházásnak köszönhetően az addigi 25 km-es táv alig 3 km-re csökkent volna.[1] Erre a célra kiutaltak 400 000 lejt,[2] és februárban elkezdték az építkezéshez szükséges tanulmányok elkészítését.

A felvonóval kapcsolatosan fontos részleteket, konkrétumokat az 1969. március 6-i brassói Új Időkből tudhatunk meg. Petre Popa mérnök a kötélpálya műszaki-gazdasági terveit ismerteti. Elsősorban természetesen érvel a kötélpálya szükségessége mellett, mely jelentősen megkönnyíti a Tusnádfürdőt felkereső turistákat, hogy felkeressék a Szent Anna-tavat. A „részben kiépített” 4-5 kilométer hosszú turistaösvénynek vagy a Sepsibükszádról kivezető hosszú kerülőútnak kínál gyors és kényelmes alternatívát. 

A kötélpálya indítóállomását Tusnádfürdőn, az országút mellett lévő tűzoltógarázshoz tervezték, innen 3055 méter megtétele után, 565 méter magasságot leküzdve érkezett volna meg a végállomásra, a tó keleti partjára. A tó felett 30 méter magasságban haladt volna át.

A turisták számára két, egyenként 21 fő szállítására alkalmas szállítókocsit terveztek. „A kocsik „oda-vissza” típusú ingázó mozgást fognak végezni: míg az egyik kocsi a jobb oldali tartókötélen felfelé halad, addig a másik a bal oldali kötélen lefelé halad; a következő utat is mindegyik kocsi a saját kábelén teszi meg, de most már ellenkező irányban. A kocsik sebessége másodpercenként 7 méter (a Kis-Csomád gerincén 5 méterre csökken), ami lehetővé teszi óránként 120, naponta 840, évente pedig 252 000 személy szállítását. A vontatást egy 250 kilowattos elektromotor biztosítja. Áramszünet esetén az utasok végállomásra szállítása céljából egy 75 lóerős dízelmotor is rendelkezésre áll majd.”

A Turisztikai Minisztérium támogatásával tervezett projektben javaslatként felmerült egy turisztikai központ létrehozása a tó partján, valamint sípályák létesítése is.[3]

A kötélpálya tervének bemutatását követően Kovács Sándor muzeológus osztotta meg véleményét a tervezett beruházással kapcsolatosan. Hangsúlyozta, hogy nem a kötélpálya létrehozása ellen van, hanem az ellen, hogy az a tó felett áthaladjon „Csupán azt ellenzem, hogy a pálya áthalad a tó fölött. Miért nem végződhet a tó északnyugati peremétől pár méterre, békében hagyva a tavat és közvetlen környékét. Az a véleményem, egyáltalán nem érdekes a turistákat a tó fölött sétáltatni. Úgy gondolom, amennyiben a tervezők kitartanak emellett, a kivitelezést követő időben sok keserű megjegyzést kell majd elnyelnünk a tervük miatt.”[4]

Kónya Ádám is csatlakozott Kovács Sándor véleményéhez, mely szerint a tó felett átvezetett megoldás nem szerencsés, annál „intelligensebben” kell azt megoldani. Nehezményezi ugyanakkor a tó szomszédságába tervezett turisztikai komplexum ötletét is. Szerinte elsősorban a táborozóknak kellene helyet biztosítani, szavatolni a szükséges higiéniai feltételeket. „Épületet csak a tótól távolabb volna szabad építeni, és azokat úgy elhelyezni, hogy a tavat először fentről megpillantó emberfia ezután is tiszta szívből gyönyörködhessen, de ne irtványtelepülésre emlékeztető faluszerűséget lásson a kráter katlanában.” Nem látja ugyanakkor a sípálya, sípályák megvalósításának lehetőségét sem, hiszen annak megvalósítása érdekében a kráter erdeit kellene meggyéríteni, ami elfogadhatatlan.[5]

Kovács Sándor levelét követően Petru Popa újabb információkat osztott meg a felvonótervezettel kapcsolatosan. Közölte, hogy a kötélpálya nyomvonalának két tervet készítettek, egyik szerint kikerüli a tavat, míg a másik szerint a tó fölött halad át. Ez utóbbi tervezetét ismertették az újság hasábjain. Hangsúlyozta, hogy a tó felett áthaladó változat nemcsak jobb élményt nyújt a turisták számára, hanem gazdasági szempontból is előnyösebb „a nagy esési szög miatt — a tó fölött át nem haladó változat esetében — még egy tartóoszlopra van szükség, és a kötelező szállítási biztonság megteremtése újabb bonyolult műszaki problémák elé állítja a vonal utolsó szakaszának építőit. (Gondoljunk csak a fékezésnél és a visszaindulásnál szükséges többletenergiára és műszaki berendezésekre.)”[6]

Az elkövetkező néhány évben nem történt előrelépés. A hírekben fel-felbukkant a felvonó terve, de a munkálatok elkezdése még váratott magára, mindig jövő időben került szóba.

A Szent Anna-tó és a felvonó terve (2)